A tanulásrul....

Június 21-én elkezdődtek a koreai nyelvóráink. Persze, megint kezdtük a hangeul megtanulásával, amit már a survival kurzuson is végigvettünk. De nem baj, mert ugye ismétlés a tudás anyja.

Viszont rájöttem több dologra is az elmúlt napokban. Az egyik, hogy talán mégiscsak van nyelvérzékem. Eddig abban a hitben voltam, hogy teljesen béna vagyok egy idegen nyelv megtanulásához. Talán ez annak is köszönhető, hogy ugyan tizenvalahány évig tanították nekem a németet (amit én kifejezetten szeretek), de nem a megfelelő módszerekkel. Úgy értem, az volt, hogy magold be a szabályokat, a szavakat és kész. Arra, hogy hogyan használjuk a nyelvet, hogyan kommunikáljunk, nem tanított meg egy tanárom sem, pedig volt belőlük jónéhány. Egy félévig jártam Németországban is egyetemre, volt alkalmam „élesben” gyakorolni, mégis míg az általános és középiskolában tanultam, annyi negatív visszajelzés ért (biztos vagyok benne, hogy a tanáraim nem készakarva oktattak úgy, ahogy, egyszerűen akkor még a magoltatós módszer volt a „nyerő”), hogy ott sem tudtam leküzdeni a kötetlen beszélgetéssel kapcsolatos gátlásaimat. A suliban, bankban, egyéb ügyintézéskor nem volt különösebb gondom, de amikor a diáktársakkal kellett, pontosabban lehetett volna beszélgetni bármiről, teljesen leblokkoltam.

Hangeul az asztalom fölött

Kb. 4 éve elkezdtem angolul tanulni. Előtte is sok minden ragadt már rám, hiszen rengeteg sorozatot nézek, mindet feliratosan (ma már többnyire felirat nélkül), még több angol nyelvű dalt hallgatok, valamint az informatika is jobban érdekel egy kicsivel, mint egy „átlagembert”, és ugye ott is sok minden angolul van, szóval elég sok inger ért. Szerencsére az angoltanáraim teljesen máshogy oktattak, mint korábban a németet. Inkább az élő nyelven keresztül magyarázták a szabályokat, nem pedig a szabályok bemagolása után kellett elkezdeni a nyelv használatát. Az utóbbi hónapokban pedig leginkább pénz- és időhiány miatt elkezdtem egyedül tanulni a busuu.com oldal segítségével. Nagyon élvezem ezt a módját a tanulásnak, hiszen a saját tempómban haladhatok. Most pedig muszáj használnom a nyelvet, mert itt ugye angolul kommunikálunk főleg. Magam is meglepődtem, hogy mennyire természetesen tudok beszélni, szinte bármiről. Nem parázok, amikor elmegyünk a többiekkel ebédelni, vagy vacsorázni, hogy „jajjistenem, meg sem tudok szólalni”, mert bizony beszélek. :) Persze nem szabadna abbahagynom a leckéket a busuu-n, de egyelőre nem tudom beszorítani a napjaimba. Van még bőven mit tanulnom. De a lényeg, hogy megértek majd’ mindent, és magamat is meg tudom értetni. Nagyon felszabadító érzés. :)

Koreai nyelvkönyv és munkafüzet

Aztán most, hogy elkezdtem a koreait is, megint csak azt veszem észre, hogy megy a dolog. Persze, még semmi nagyon bonyolultat nem vettünk. Az első napon meg többen megkérdezték tőlem (koreaiak és nem koreaiak is vegyesen), hogy tanultam-e már korábban a nyelvet, mert olyan jó a kiejtésem, meg milyen gyorsan megy nekem. Aztán nagyon megdöbbentek, mikor mondtam, hogy nem.

Érdekes azt felfedeznem, amikor megértek bizonyos összefüggéseket pl. a hangeul használatával kapcsolatban, amiket a csoporttársaim láthatóan nem. Nem tudom, hogy az én gondolkodásom ennyire absztrakt, vagy minek köszönhető ez, de nekem megkönnyíti és meggyorsítja a tanulást.

Arra is furcsa volt rádöbbennem, hogy mennyire lusta vagyok. Úgy értem, a lustaságommal eddig is tisztában voltam, de most ennek konkrétan nagy hátrányát is látom. Nem elég csak az órán összeszedett tudás a koreai nyelv elsajátításához. Igenis el kellene olvasnom minden feliratot az utcán, le kellene ülnöm a könyv mellé itthon, és tanulni a szavakat, de egyszerűen ezek nem mennek. Élvezem, amikor az órán vagyok, és közvetlenül kapom a tudást, de valahogy nem tudom magam rávenni, hogy az órákon kívül a házi feladat megírásán túl még foglalkozzak a nyelvvel. Na meg időm sincsen nagyon rá, hiszen a könyvtárból a délutáni előadások után este 7 után érek haza, aztán még vacsora, házi, kis közösségi élet a többiekkel, és azt veszem észre, hogy már megint elmúlt éjfél.

Jó, még csak kicsivel több, mint egy hete kezdődtek el a rendes nyelvórák, még nem alakult ki a napirendem, de nagyon idegesít, hogy el tudom olvasni, amit látok, de nem értem, pedig tudom, hogy azt a szót már vettük korábban. Ki kell találnom valami módszert a szavak tanulására minél előbb, mert nem lesz elég, hogy az órákon ott és akkor képben vagyok, illetve lassan már nem is leszek képben, ha így folytatom.

Tanuljunk! :)