2012. szeptember 28., péntek

A nyelvórákról

Szintén még augusztusban történt, hogy véget ért a nyelvkurzus első fele. Röpke 10 hét alatt végigvettük az első könyvet, majd vizsgáztunk. Nem könnyű napi 4 órában nyelvet tanulni, főleg, ha a nap többi részében nincs ideje az embernek az ismétlésre, a gyakorlásra, a tanultak elmélyítésére. Mi könyvtárosok abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy olyan intenzív nyelvkurzuson veszünk részt, amelyre a csoporttársak azért jöttek, hogy megtanuljanak koreaiul, nekik ez a cél, így van motivációjuk, és mivel nem kell délutánonként rohanniuk a könyvtárba, vagy más egyéb elfoglaltságra, idejük is van a gyakorlásra.
Kik vagyunk, honnan jöttünk :)

A kezdeti lelkesedésem, és lendületem félidőnél kezdet lelohadni. Ahogy haladtunk előre az anyagban egyre nagyobb lett a lemaradásom. Az órákat végig nagyon élveztem, legtöbbször megértettem, hogy miről van szó, ha kérdeztek, tudtam válaszolni, jó persze a vége felé már kellett segítség, mert ugye szavakat tanulni nem volt időm. És ez az, ami nagyon visszavetette a haladásomat. A nyelvtan nem olyan nehéz (legalább is, amit eddig vettünk), a koreai nyelv logikáját értem, mondhatni ráéreztem, ezzel nincs gond. De ha nincs szókincsem, akkor semmit nem ér a dolog. A vizsgaeredményemen meg is látszik ez a hiányosságom: az írásbeli rész, olvasásértés, hallás utáni szövegértés jól sikerült, hiszen teszt-jellegű volt a feladatsor, csak olyan szavakat kellett keresnem a válaszokban, amik a kérdésben is benne voltak, így nagy valószínűséggel eltaláltam a helyeset, vagy ha nekem kellett válaszolnom egy kérdésre, szintén az abban szereplő szavakat, a nyelvtani ismereteimet és a logikámat használva jól válaszoltam. Ám a szóbeli rész siralmas lett. Ott nem volt ilyen mankó, nem lehetett visszalapozni, hogy kontextus alapján rájöjjek egy szó jelentésére. A tanárom is tisztában van ezzel, mikor ismertette az eredményt (mindenkivel négyszemközt), mondta is, hogy látja rajtam, ha lenne időm szavakat tanulni, hihetetlenül gyorsan fejlődne a koreai nyelvtudásom. Mit mondhatnék? Igaza van.
Az osztály az "évzáró" után :D
A nyelvtanulás problémája viszont eléggé összetett. Én nem akarom ezt a nyelvet tanulni, nekem kell. Igaz, nagyon érdekes a tanulás, és őszintén élvezem az órákat. Tudom, hogy az itteni könyvtári munkához szükséges a koreai tudás, de azzal is teljes mértékben tisztában vagyok, hogy miután hazamegyek, semmire nem fogom használni ezt a nyelvet. Ez az, amiért nincs motivációm, hogy hajnalig fennmaradjak szavakat tanulni, hogy ahelyett, hogy olvasok, a családommal, barátaimmal beszélgetek, kikapcsolódok, inkább ismételnék, gyakorolnék. Egyszerűen nem megy. A könyvtárból este 7-fél 8 körül szoktunk hazaérni, utána még vacsora, és már egyből 9 óra van, ezt követően már csak arra van agyam, hogy a házit megcsináljam.
Október elején kezdődik a második nyelvkurzus. Kicsit tartok tőle, hiszen most a szeptemberi szünetben sem tanultam, szintén idő- és motiváció hiányból fakadóan (nyelvkurzus nincs, de cserébe van, hogy egész nap a könyvtárban kell lennünk). Szintén októberben el kell kezdenünk kidolgozni a kutatási témánkat, megírni a „dolgozatot” belőle. Ez nekem sokkal fontosabb, mint a nyelvtanulás, így már előre sejthető, hogy megint nem lesz idő a lecke megírásán túl semmi másra. Sebaj, valahogy majdcsak lesz.
Ami viszont nagyon jó volt a nyelvkurzusban: remek csoport jött össze! :) Itt egy videó a közös élményeinkről (Brian készítette).

13 megjegyzés:

  1. Én nem :). Megértelek, mert én is próbáltam tanulni a nyelvet. Csak annyifelé jár az agyam, annyifelé szakadok, hogy sajnos nem könnyű nyelvet tanulni. Ha keleti nyelvek és kultúrák szakos lennék, akkor nem lenne gond, mert az a szakom, és akkor könnyebben rászánnám magam. Hétvégén, mikor szabadidőm van, pedig inkább túrázom, mivel "elegem lesz" :S, és ki kell mozdulni. (mellesleg az is demotivál, hogy a koreai nyelvet visítozva, nyafogva, affektálva beszélik, ami idegőrlő az én fülemnek:S ) Szóval ennyi a filozófia, Fallen Angel, most engem is utálsz!!! :P :P :P

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a tanárok nem gondolnak bele, hogy mekkora teher. Itt amúgy is halálos az iskolarendszer. Sokak szerint ezért öngyilkosok a diákok, mert nem bírják a strapát. Megértelek és ezt a tempót én sem bírnám. Amikor én jártam itt tanfolyamra megutáltatták velem a nyelvet, szóval inkább saját tempóban tanulunk, mert a suliba kikészülnék. Most a thai lakótársaink járnak suliba és ők is panaszkodnak. Kihagynak egy tanfolyamot, mert nem bírják utolérni magukat.

    VálaszTörlés
  3. Igen, tényleg nem voltak tisztában a tanáraink azzal, hogy nekünk könyvtárosoknak elég szoros napirendünk van. Pedig elmondtuk nekik többször is. De amikor a 12 fős osztályból csak 2 főt érint ez a probléma, akkor nem a mi igényeinkhez fogják igazítani a tantervet. Ez van, valahogy túléljük majd a következő 10 hetet is.

    VálaszTörlés
  4. Hozzáteszem én mint itthoni nyelvtanár is mindig ezt kapom meg hogy "Nem volt nekem időm tanulni mert dolgozom, meg ott a gyerek is...". Azért lássátok azt is milyen annak a tanárnak aki ilyen fajta motiváció-hiánnyal találkozik szembe. Mert hogy itthon is sok ember van aki azért tanulja a nyelvet mert kell neki de nem akarja tanulni. Rohadtul vért izzadunk hogy úgy próbáljunk valakinek megtanítani valamit is ha nem veszik elő otthon a dolgokat vagy netán az órákról is mindig hiányoznak...

    Persze értem én Mónika hogy te nem azért kerültél ki mert KOrea érdekelt és igazából a hátad közepére se kívánod a plusz munkát. Csak tapasztalatból mondva az embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Persze te már az elején megmondtad hogy nem érdekel, tehát innentől kezdve nem meglepő hogy inkább mással töltöd az idődet. Ebből az egészből csak azt akartam kihozni hogy nem szeretem ha valaki mártínak állítja be magát és úgy csinál mintha csak azért nem tanulna mert egyszerűen a nap 24 órájából már így is 26ban csinál valamit....de ha hazamegy akkor a Barátok köztöt minden nap meg tudja nézni pl. Eltértem kicsit a témától, bocsi.

    VálaszTörlés
  5. Judit: isten ments, hogy mártírnak állítsam be magam! Tudom, hogy a tanárainknak sem egyszerű, beszélgettünk velük, próbáltak segíteni, de ez egy ilyen szerencsétlen helyzet. Én igyekszem a kihozni magamból a maximumot, mert frusztrál, hogy elmaradok a többiektől, de mindennek van határa, az én teljesítőképességemnek is.
    Mindent összevetve azért elégedett vagyok a vizsgaeredményemmel, tudom, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, és a tanáraim is szintúgy.

    VálaszTörlés
  6. Ezt mondtam. Nem rád értettem a mártírságot. Hanem általában ezzel találkozom. Ezért írtam hogy te előre megmondtad hogy nem ezért jöttél ki. De amikor más meg azt modnja hogy ő akarna időt szakítani rá csak nincs...na azt utálom.

    VálaszTörlés
  7. Miért mentél oda? Nem értem. Lehet, hogy más lehetőségét vetted el. Nem ok nélkül vagy ott, vedd észre mire tanít.De ha valamit nem tudok és emiatt megsértelek mondd el őszintén és megbocsájthatsz tudatlanságomért.

    VálaszTörlés
  8. banyalinda, szerintem tévedsz, főleg ezzel a "más lehetőségét vetted el" dologgal... A koreai nehéz nyelv, és ha az embernek nem az a szakja, akkor nem könnyű megtanulni. Pl. én is biológus doktorandusz vagyok, és angolul van a suli, meló, sok a nemzetközi diák, gyakran mozgom nemzetközi társaságban. Az, hogy a mindennapi életben sok dolgunk van, az az egyik szempont. A másik pedig a koreai emberek állandó stresszelése, frusztráltsága, ami ránk ragad. Sajnos. Haramdik ok, lehet, sokan lehurrognak, de nekem nem tetszik a nyelv hangzása, amit már mondtam. Sok embernek tetszik, de én nem tartozom közéjük... Szóval nem egy könnyű dolog. Lehet, én vagyok túlérzékeny, meg fura, de akkor is...

    VálaszTörlés
  9. Banyalinda: azért jöttem ide, hogy a könyvtáros szakmai ismereteimet bővítsem. Nem vettem el más lehetőségét. Magyarországon a Cultural Partnership Initiative (CPI) program kevésbé ismert, én is úgy szereztem tudomást róla, hogy a könyvtár, ahol dolgozom, kapott meghívót a Koreai Nemzeti Könyvtárból. Összesen 10-12 könyvtárba küldtek meghívót a világban, Magyarországon csak az ELTE és talán az OSZK kapott. A legtöbben, akik részt veszünk ebben a programban (összesen 66 fő, közülük 4-en vagyunk könyvtárosok), nem elsősorban Korea miatt jöttünk, hanem a szakmánk miatt.
    Bár vannak hullámvölgyek (ami szerintem természetes, ha az ember fél évre elköltözik a világ másik felére, egy teljesen idegen kulturális közegbe), összességében élvezem az ittlétet, mert ilyen tapasztalatokat (akár szakmai, akár a mindennapi élethez kapcsolódó) máshol nem szerezhetek, és nagyszerű embereket ismertem meg.
    Amennyiben a kultúra területén dolgozol, előtted is ott a lehetőség, hogy jövőre jelentkezz a programba (nem csak meghívóval lehet bekerülni). Én a magam részéről megteszek mindent, amit tudok, annak érdekében, hogy eljuthasson Magyarországon olyan emberekhez is ez a lehetőség, akik nem csak a szakmájukban szeretnének jobbak lenni, de Korea iránt is érdeklődnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mónika ngyon nagy örömmel olvastam őszinte válaszodat és drukkolok neked ebben a helyzetben, Sok kitartást kívánok!

      Törlés