Hétfőn elkezdődtek a koreai nyelvórák. A héten a „Survival
Korean” kiképzést kaptuk meg, vagyis megtanultuk a Hangeul-t (az írást), ami
tényleg nem bonyolult, és már az egy héttel ez előttihez képest sokkal
gyorsabban megy az olvasás. Gyakorolni kell ezt, és még jobb lesz. :) Az íráson
kívül megismerkedtünk a túléléshez szükséges alapvető kifejezésekkel is, úgy
mint: köszönés, bemutatkozás, számok, hogyan jutok el ide/oda, ilyesmi. Jövő
héttől már kisebb csoportokban lesznek az óráink.
Fontos tudni, hogy nekünk, könyvtárosoknak összesen 400 óra
koreai nyelvleckénk lesz, míg a többi CPI résztvevőnek csak 200. Hogy miért van
ez így, pontosan nem tudom, de vannak teóriáim (az egyik az, hogy nem tudnak
nekünk elég munkát adni a könyvtárban, így ezzel töltik ki inkább az időnket :P
). Minden esetre elég sokat viccelődünk vele, hogy decemberre már a native
speaker szintet is elérjük így. :D
Az első órán kitöltettek velünk egy papírt, amolyan „apróhirdetést”
kellett írnunk, hogy ránk találjon egy „koreai barát” (dwoomi, vagy doomi,
esetleg duomi, áh.... valami ilyesmi a neve), akivel hetente legalább kétszer
kell találkoznunk, és segít nekünk tanulni a nyelvet, megmutatja a várost, a
koreai ételeket, a mindennapi dolgokat, cserébe nekünk is tanítanunk kell a
saját nyelvünkre, ha kéri, meg mesélni az országunkról.
No, kedden én már meg is kaptam a „koreai barátomat” Lim Hara-t
(ha már közvetlenebb lesz a kapcsolat köztünk, akkor szólíthatom a
keresztnevén, vagyis Hara-nak), aki egy nagyon kedves, érdeklődő lány. Nyelvóra
után el is mentünk ebédelni, ami éppen jókor jött, mert már kicsit kivoltam a
boltban kapható instant kajáktól (jól van na, még nem tudom, hogy itt miket is
esznek a népek, így inkább olyanokat vásárolok, ami kicsit hasonlít ahhoz, amit
ismerek, a legegyszerűbb ebben a kategóriában az instant tésztaleves :P ).
Egyedül enni nem vicces, főleg úgy, hogy azt sem tudom, mit eszek, azt meg
pláne nem, hogy hogyan rendeljek (azért nem túl sokan beszélnek itt angolul).
Szóval szépen megebédeltünk LimHara-val, és közben jót beszélgettünk. Elmondtam
neki, hogy nagyon szeretném kipróbálni a koreai ételeket, szóval bármi jöhet,
kivéve a nagyon bizarr dolgok (pl. élő polip XD ), illetve azért kezdjük a nem
túl csípős fogásoknál. :D
Hétfőn kiderült számomra, hogy van még egy magyar a CPI
programban: Batarita, aki táncos, koreográfus, rendező. Nem sokat
beszélgettünk még, nyelvórákon kívül nem is nagyon találkozunk, de majd lesz ez
még jobb is. :)
A nyelvóráink a Kyung Hee Egyetemen vannak. A campus
gyönyörű és hatalmas, tele van parkokkal és még hétvégén is sokan vannak itt
csak úgy ücsörögni, pihenni. Vasárnap délután én is elmentem, és készítettem néhány fotót:
A campus térképe
Az egyik legszebb épület...
...és a másik legszebb
A fák mögött az Egyetemi Könyvtár bújik meg
Könyv-visszavételi automata a könyvtár előcsarnokában
Park a könyvtár előtt
Tó a campus területén
Húú, azért ilyen szép környezetben elég jó lesz neked :)
VálaszTörlésHát, talán a könyvtárosoknak még inkább szükségük van alapos nyelvi ismeretekre. A koreai ételek közül a bulgogi, a chadzsamjon nem erősek, azokat nyugodtan eheted, a bibimpab is csak akkor csíp, ha rálöttyinted a mellé adott szószt. Van egy jó német kiadvány, ingyen letölthető (Koreanische Küche), ennek a végén (48. old.) van egy lista, amiben jelölik, mi erős és mi nem: http://german.visitkorea.or.kr/ger/GK/GK_GE_4_6_4.jsp
VálaszTörlésÚúúú.... Dana, köszi!!! :D
VálaszTörlésEgyébként egészen jól belejövök a csípős kajákba: elég sok instant tésztalevest eszek (az egyetlen ismerős cucc XD , de már vettem egy két felszerelést a konyhába, így most fogyasztottam el egy jó kis saját készítésű rántottát :D ), azok közül meg legtöbb esetben persze, hogy a csípősbe nyúlok bele. :P
No, a konyhaművészeten még kell alakítanom, mert nem mindig van társaság a kinti kajáláshoz, és ha így folytatom az instant leves evést, mire hazamegyek, kinő a második fejem! :P :)
natessék, jelen van a klasszicizmus, a gótika, meg még a helyettes kolléga is :)
VálaszTörlésírj szorgalmasan, olyan jó olvasni :)