Survival Korean gyorstalpaló

Hétfőn elkezdődtek a koreai nyelvórák. A héten a „Survival Korean” kiképzést kaptuk meg, vagyis megtanultuk a Hangeul-t (az írást), ami tényleg nem bonyolult, és már az egy héttel ez előttihez képest sokkal gyorsabban megy az olvasás. Gyakorolni kell ezt, és még jobb lesz. :) Az íráson kívül megismerkedtünk a túléléshez szükséges alapvető kifejezésekkel is, úgy mint: köszönés, bemutatkozás, számok, hogyan jutok el ide/oda, ilyesmi. Jövő héttől már kisebb csoportokban lesznek az óráink.

Fontos tudni, hogy nekünk, könyvtárosoknak összesen 400 óra koreai nyelvleckénk lesz, míg a többi CPI résztvevőnek csak 200. Hogy miért van ez így, pontosan nem tudom, de vannak teóriáim (az egyik az, hogy nem tudnak nekünk elég munkát adni a könyvtárban, így ezzel töltik ki inkább az időnket :P ). Minden esetre elég sokat viccelődünk vele, hogy decemberre már a native speaker szintet is elérjük így. :D

Az első órán kitöltettek velünk egy papírt, amolyan „apróhirdetést” kellett írnunk, hogy ránk találjon egy „koreai barát” (dwoomi, vagy doomi, esetleg duomi, áh.... valami ilyesmi a neve), akivel hetente legalább kétszer kell találkoznunk, és segít nekünk tanulni a nyelvet, megmutatja a várost, a koreai ételeket, a mindennapi dolgokat, cserébe nekünk is tanítanunk kell a saját nyelvünkre, ha kéri, meg mesélni az országunkról.

No, kedden én már meg is kaptam a „koreai barátomat” Lim Hara-t (ha már közvetlenebb lesz a kapcsolat köztünk, akkor szólíthatom a keresztnevén, vagyis Hara-nak), aki egy nagyon kedves, érdeklődő lány. Nyelvóra után el is mentünk ebédelni, ami éppen jókor jött, mert már kicsit kivoltam a boltban kapható instant kajáktól (jól van na, még nem tudom, hogy itt miket is esznek a népek, így inkább olyanokat vásárolok, ami kicsit hasonlít ahhoz, amit ismerek, a legegyszerűbb ebben a kategóriában az instant tésztaleves :P ). Egyedül enni nem vicces, főleg úgy, hogy azt sem tudom, mit eszek, azt meg pláne nem, hogy hogyan rendeljek (azért nem túl sokan beszélnek itt angolul). Szóval szépen megebédeltünk LimHara-val, és közben jót beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretném kipróbálni a koreai ételeket, szóval bármi jöhet, kivéve a nagyon bizarr dolgok (pl. élő polip XD ), illetve azért kezdjük a nem túl csípős fogásoknál. :D

Hétfőn kiderült számomra, hogy van még egy magyar a CPI programban: Batarita, aki táncos, koreográfus, rendező. Nem sokat beszélgettünk még, nyelvórákon kívül nem is nagyon találkozunk, de majd lesz ez még jobb is. :)

A nyelvóráink a Kyung Hee Egyetemen vannak. A campus gyönyörű és hatalmas, tele van parkokkal és még hétvégén is sokan vannak itt csak úgy ücsörögni, pihenni. Vasárnap délután én is elmentem, és készítettem néhány fotót:

A campus térképe

Az egyik legszebb épület...

...és a másik legszebb

A fák mögött az Egyetemi Könyvtár bújik meg

Könyv-visszavételi automata a könyvtár előcsarnokában

Park a könyvtár előtt

Tó a campus területén