A tanulásrul....

Június 21-én elkezdődtek a koreai nyelvóráink. Persze, megint kezdtük a hangeul megtanulásával, amit már a survival kurzuson is végigvettünk. De nem baj, mert ugye ismétlés a tudás anyja.

Viszont rájöttem több dologra is az elmúlt napokban. Az egyik, hogy talán mégiscsak van nyelvérzékem. Eddig abban a hitben voltam, hogy teljesen béna vagyok egy idegen nyelv megtanulásához. Talán ez annak is köszönhető, hogy ugyan tizenvalahány évig tanították nekem a németet (amit én kifejezetten szeretek), de nem a megfelelő módszerekkel. Úgy értem, az volt, hogy magold be a szabályokat, a szavakat és kész. Arra, hogy hogyan használjuk a nyelvet, hogyan kommunikáljunk, nem tanított meg egy tanárom sem, pedig volt belőlük jónéhány. Egy félévig jártam Németországban is egyetemre, volt alkalmam „élesben” gyakorolni, mégis míg az általános és középiskolában tanultam, annyi negatív visszajelzés ért (biztos vagyok benne, hogy a tanáraim nem készakarva oktattak úgy, ahogy, egyszerűen akkor még a magoltatós módszer volt a „nyerő”), hogy ott sem tudtam leküzdeni a kötetlen beszélgetéssel kapcsolatos gátlásaimat. A suliban, bankban, egyéb ügyintézéskor nem volt különösebb gondom, de amikor a diáktársakkal kellett, pontosabban lehetett volna beszélgetni bármiről, teljesen leblokkoltam.

Hangeul az asztalom fölött

The National Library of Korea

A Koreai Nemzeti Könyvtárat 1945-ben alapították. Jelenlegi helyére 1988-ban költözött, a Nemzeti Digitális Könyvtár épülete pedig 2009 óta várja a látogatókat. Az állományban lévő dokumentumok száma meghaladja a 8,5 milliót. A könyvtár 2006-ban kapcsolódott be a CPI programba, azóta minden évben 4 külföldi könyvtárost várnak.

A főépület

CPI - Cultural Partnership Initiative

Addig oké, hogy én mindig csak CPI-ként emlegetem, de mégis mi a fene ez az egész program, és hogy kerültem ide? Gabriel tegnapi kérdése után tudatosult bennem, hogy talán nem is oldottam még fel ezt a mozaikszót. Visszanéztem a bejegyzéseket, és tényleg. :P

Survival Korean gyorstalpaló

Hétfőn elkezdődtek a koreai nyelvórák. A héten a „Survival Korean” kiképzést kaptuk meg, vagyis megtanultuk a Hangeul-t (az írást), ami tényleg nem bonyolult, és már az egy héttel ez előttihez képest sokkal gyorsabban megy az olvasás. Gyakorolni kell ezt, és még jobb lesz. :) Az íráson kívül megismerkedtünk a túléléshez szükséges alapvető kifejezésekkel is, úgy mint: köszönés, bemutatkozás, számok, hogyan jutok el ide/oda, ilyesmi. Jövő héttől már kisebb csoportokban lesznek az óráink.

Fontos tudni, hogy nekünk, könyvtárosoknak összesen 400 óra koreai nyelvleckénk lesz, míg a többi CPI résztvevőnek csak 200. Hogy miért van ez így, pontosan nem tudom, de vannak teóriáim (az egyik az, hogy nem tudnak nekünk elég munkát adni a könyvtárban, így ezzel töltik ki inkább az időnket :P ). Minden esetre elég sokat viccelődünk vele, hogy decemberre már a native speaker szintet is elérjük így. :D

Első nap Szöulban

A repülőút néhány kisebb turbulenciától eltekintve zökkenőmentes volt. Ja, Frankfurtban a Korean Air becsekkolásnál kicsit értetlenkedtek, hogy hogy lehetséges, hogy a vízumom 6 hónapra szól, de a repülőjegyem visszafelé plusz egy héttel később van (december 14-én jövök haza). Aztán kiderítették, hogy Magyarországgal olyan vízum-megállapodása van a Koreai Köztársaságnak, hogy 3 hónapig vízummentesen tartózkodhatnak az országban a magyarok. Szóval egy telefon, egy elrohanás az útlevelemmel (vízumommal, beszállókártyámmal), és kb. 20 perc várakozás után mindent rendben találtak.